ID9: 32aftxt (32-aloldal-fenn-text)
2020. április 10. | péntek | Zsolt nevenapja
ID7: 22af270 (22-aloldal-fenn-270)
 
ID2: 12af468 (12-aloldal-fenn-468)
 
ID15: 45ajf234 (45-aloldal-jobb-fenn-234)
Regisztráció 
Belépés Belépés
Keresés
RSS RSS Hírek Hírek Meghallgattuk Meghallgattuk Ajánlók Ajánlók Fesztiválok Fesztiválok Interjúk Interjúk
zene.hu a kezdőlapom feliratkozás hírlevélre
ID35: 10f234x90 ()
Adverticum banner
ID25: 52abf120x240 (52-aloldal-bal-felso-120x240)
ID26: 55abk120x240 (55-aloldal-bal-kozep-120x240)
 
Oldal.info


ID29: 62abl120x120 (62-aloldal-bal-lenn-120x120)
ID27: 57ba120x240 (57-bal-legalul-120x240 )
 
 
Kapcsolódó cikkek
"Először vagyok Magyarországon, de olyan érzésem van, mintha otthon lennék"
Elmarad a világsztár fellépése - miért nem lép fel Jon Lord Debrecenben?
Gyorshír! Veszélybe került Jon Lord budapesti koncertje
Orosz turnéra indul a Cry Free? - Jon Lord kisérőzenekara lesz a magyar csapat
A Deep Purple alapítója a magyar Cry Free-t választotta
Deep Purple History a Cry Free-től - interjú Scholtz Attilával
Deep Purple invázió Győrött
Fehér Gandalf Győrbe készül (avagy: ismét Magyarországon koncertezik Jon Lord)
Ismét Budapesten a Jon Lord-dal turnézó magyar banda, a Cry Free
Jon Lord
Jon Lord is lecsapott a Győri Filharmonikus Zenekarra
Jon Lord szeptember 18-én a Müpában lép fel
Közös rezonálás Jon Lorddal a Millenáris Teátrumban - képekben
Magyarországon koncertezik a Deep Purple kiválósága
Képgalériák
Jon Lord koncert a MüPa-ban
Kapcsolatok
Cry Free (Deep Purple Cover Band)
Deep Purple
Győri Filharmonikus Zenekar
Jon Lord
Kapcsolódó események
Jon Lord
[2010. szeptember 18.
szombat 19:30]

Egy este Jon Lorddal - és világpremierrel

Az idén 69 éves Jon Lord, a Deep Purple egykori billentyűse ismét elbűvölte közönségét, s megint meggyőzött minket, hogy mi magyarok vélhetően közel állunk a szívéhez. Egyrészt, mert a Cry Free-t (a magyar Deep Purple-t) már nem először – egészen pontosan tizedszer– kérte fel segítségnek több közép-kelet-európai előadásához. Másrészt pedig a magyar közönséget érte az a megtiszteltetés, hogy Jon Lord 35 évvel ezelőtt született Sarabande című albumát a világon elsőként hallhatta teljes egészében.
 

Adverticum banner helye

 Ellentétben eddigi két itthoni fellépésével, az előadás első felében most nem a Concerto for Group and Orchestra hangzott el, hanem a már említett Sarabande album. Ahogy a mester elmondta, kisebb változtatásokat intézett a művön; így a tételek közül az annakidején csak zongorával és szintetizátorral felvett Aria, valamint a csak rockzenekarra írt Caprice is zenekari hangszerelést kapott.

Az egyébként átszellemülten figyelő hallgatóságból érdekes módon csak a harmadik tétel (az Aria) után tört ki a taps (tehát a közvetlenül előtte elhangzó címadó Sarabande-ot is csendes áhítat fogadta). A Gigue alatt aztán megvolt az első felpörgés, Lord oda is lépett a Cry Free húros részlegéhez (Lee Olivér – gitár, Kecskeméti Csaba – basszusgitár) egyértelmű, ütemes tapssal jelezve, hogy életteli produkciót szeretne. Ebben aztán nem is volt hiba, a dob- és ütősszóló (Tatai Tamás dobos, és Scholtz Attila énekes – kongákkal és egyéb ütőhangszerekkel) alatt a mester a hátsó, megemelt színpadrész szélén üldögélve hallgatta „a fiait”, ahogy később nevezte a Cry Free-t.

Következett a B oldal első száma, a Bourrée, az este egyik csúcspontja. Ahogy Lord felvezette: egy távoli országban, egy poros utcán járva, egy bárból kihallatszik a zene – ezt lehet elképzelni a tétel hallgatása közben. Elismerő taps robbant ki, majd némi törölközés (Jon Lord és a Győri Filharmonikusok karmesterének, Rácz Mártonnak részéről is) után folytatódott az előadás. A Caprice hangszerelése kissé a ’80-as évek tipikus szintetizátorhangzását idézte, az előadás első részének végét is jelentő Finale viszont tiszteletet parancsolóan, elsöprően sújtott le.

Az este második fele a Pictures of Home-mal, méghozzá a szimfonikusok felvezetőjével indult. A Machine Head című Deep Purple-album eme klasszikusa tényleg szinte klasszicizálva csendült fel, Scholtz Attila éneke pedig a megszokott színvonalú, és a legteljesebb mértékig méltó volt – arra is, hogy a hangszálgyulladással küzdő Steve Balsamo részeit helyettesítse.

Énekesnővel is kiegészült a koncert

A szólista hölgy szintén ismerős lehetett már a publikumnak, Kasia Laska most a The Sun Will Shine Again, a Wait A While, és a Pictured Within című számokat énekelte el. Érzelemteli, teljesen átlényegült előadásmódja jelentette a nyugvópontokat a lendületesebb számok, darabok között.

A második rész egyetlen „komoly” darabja volt a The Telemann Experiment, amit a mester elmondása szerint a barokk zeneszerző, Georg Telemann ihletett. A játékos, kedélyes indítás tekintélyessé duzzadt, a kényelmes tempójú lépegetésben is ott volt az erőteljesség. 

Képekben a koncertről - klikk a fotóra


A közönség nagy örömére Lord a Hammond orgonához lépve a Lazybe kezdett, ám a nagy lelkesedésben nem sikerült mindenkinek egyformán tapsolnia… Le is állíttatta egy pillanatra, hogy közölje, hogy illene ütemre, aztán onnan folytatva azért egész jól sikerült ez a Purple-sláger is. A Perfect Strangers kezdőtaktusainak felismerése is ujjongást, tapsot váltott ki, majd utolsó előttiként a Soldier Of Fortune hangzott el duettben.

A zárás az elmaradhatatlan Child In Time volt. Ezt a hihetetlenül megrázó, valóban elemi erejű zeneművet még hatásosabbnak találtam volna, ha itt már nem duettben kerül sor az ominózus sikításra. Kasia Laska szólama, hangszíne ugyanis annyit lágyított a hangzáson, hogy a kétségbeesettség (sőt, a hisztérikusság) helyett inkább a fájdalom és a szomorúság érződött, hallatszódott, amitől kissé átértelmeződött az üzenet. Ettől függetlenül valószínűleg (rajtam kívül is) jópár embernek lett libabőre attól a magasfeszültségtől, ami belengte a termet.

Ahogy Jon Lord megígérte és elköszönt előtte, ez volt a tényleges utolsó szám, nem volt ráadás. És, bár teltház sem volt, az álló ováció most sem maradt el a mester (és segítségei) tiszteletére. A háromszori visszatapsolást hálásan, rengetegszer meghajolva köszönte meg, és még egy aláírást is kiosztott a kitartó vastaps alatt az egyik szemfüles rajongónak.

Egy este – vagyis szűk három óra – Jon Lorddal: maradandó élmény, a szó legpozitívabb értelmében. A Hammond (egyik) nagymestere, aki majd’ hetvenévesen is ugyanolyan tűzzel tudja előadni egykori világsikereiket, mint annakidején, és aki megmutatja lelkének lágy, egészen finom rezdüléseit, a kikívánkozó „klasszikus” zeneszerzőt is. Méghozzá tökéletes egyensúlyban.

- Fejes Anna -

[2010.09.20.]

Megosztom:

Szólj hozzá! (Ehhez be kell lépned)
lap teteje
 
toro szolgáltatás [2020.04.10.]
toro szolgáltatás [2020.04.10.]
apróhirdetés
ID38: 73aab300x250 (73-aloldal-alul-bal-300x250)
ID39: 74aaj300x250 (74-aloldal-alul-jobb-300x250)
ID4: 14al468 (14-aloldal-lenn-468)
© SirOeshImpresszumMédiaajánlatSiteMap/Honlaptérkép • RandD: Jumu
ID31: 64akl120x120 (64-aloldal-kozep-lenn-120x120)
Adverticum banner helye
ID10: 40mf234 (40-mindenoldal_fenn_234x200 spec banner)
ID16: 46ajk234 (46-aloldal-jobb-kozep-234)

Bemutatták a Hello Again musicalt a Pinceszínházban - képek
Egy utcalány egy katonával.......



ID17: 47ajl234 (47-aloldal-jobb-lenn-234)
beszámolók még
ID17: 47ajl234 (47-aloldal-jobb-lenn-234)
ID18: 48aja234 (48-aloldal-jobb-alul-234)
ID19: 491aja234 (491-aloldal-jobb-alul-234)
ID20: 492aja234x200 (492-aloldal-jobb-alul-234)
google analitics kód helye